Tánctörténet
„Mi ez a szemtelenül lágy és Nőies tánc,
mely dacosan elsétál korunk nőideáljai mellett és hódít mindenütt a nyugati világban.
Itt egyszerre van jelen szakrális és vulgáris, irónia és katarzis.
Titka az időtlen szépség, amit keleti nők generációi adtak kézről kézre a férfiak szeme előtt, mégis láthatatlanul.”
Raqs Sharqi, a Kelet Tánca.
A hastánc az egyik legvonzóbb, nőiességet sugárzó táncforma, melyben rengeteg fétis, titok, és ezzel együtt félreértés is keveredik.
Mindenkinek van valamilyen előképe, viszonyítási alapja ehhez a tánchoz. Ez néha nem haladja meg a hétköznapi sztereotípiák világát, és a felszínes vonatkozásokat.
Tény azonban, hogy ennek a műfajnak, mint általában a művészeteknek megannyi aspektusa fedezhető fel, s ahogy haladunk egyre mélyebbre a megismerésben egyre komplexebb világ tárul elénk, egyre szerteágazóbb vonulatokkal.
Ennek a bevezetőnek elsődleges célja, hogy megvilágítson némely olyan vonatkozást, amely ismerete nélkül meglehetősen nehezen érthető, és helyesen szinte biztosan nem értelmezhető ez a gyönyörű művészeti forma.
Fontos kitérni a tánc eredetére, arra a kulturális és történeti közegre, ahol megszületett. Ez a kulturális tér a történeti dimenzió megváltozásával szinte teljesen eltűnt, átadva helyét egy nők számára sokkal ridegebb, keményebb társadalmi rendszernek.
Az új közegben a műfaj a művészeti vonatkozásain túl rejtetten, egy alternatív üzenet kódolt kifejezőjévé vált, a független, szabad női identitásé, mely adott kultúrákban, és társadalmi normák között nyíltan kifejezhetetlen volt. A tánc tartalmilag feltöltődött ezzel a titkos tudással, amit női generációk százai adtak egymásnak kézről- kézre, a férfiak szeme előtt, mégis láthatatlanul.
A megértéshez fontos ismerni a szexuális vonatkozásokat. A hastánc erotikus töltete vitathatatlan, s minden olyan érvelés, amely ezt cáfolná nagyon messze visz az igazságtól.
Azonban, azon állítás sem állja meg a helyét, hogy a tánc lényege nem más, mint e férfi szexuális izgalmi állapotának elérése, vagy fokozása. Természetesen, használható erre is, azonban ekkor megmaradunk a műfaj megértésének legkülső peremén. Megtapasztalhatjuk a kiszolgáltatottságot, de a női lélek igazi mélységeit sosem érezhetjük, s nem élhetjük át a tánc által közvetített igazi örömöt sem.
Ha mélyebbre megyünk a megértésben, feltárulhat előttünk a legősibb női identitás kultúrákon átívelő, és megőrződött üzenete, melynek integráns része a jól értelmezett női szexualitás, és egyik legerőteljesebb kifejezője ez a varázslatos tánc.
Alkalmunk nyílik rá, hogy megfejtsük a termékenység táncának rejtett titkait. Ez talán befolyással lehet a saját magunkhoz, és a férfiakhoz való viszonyunkra is. Kulcsa lehet a férfiak boldogságának is.
Háttér
A „hastánc” európaiaktól származó elnevezés, mely a 19. században terjedt el, miután a század hajnalán Napóleon katonái megismerkedtek az egyiptomi táncosnők csábító hatalmával. A tánc maga, mint művészetet ihlető téma, akárcsak az ókori Egyiptom gigantikus varázsa, azóta is fogva tartja az orientalistákat.
A festők és írók múzsái így kerültek át az európaiak tudatába, s ettől kezdve mesterségüket, már mindenütt „hastánc” néven ismerték.
Az arab világban azonban ez az elnevezés ismeretlen. Itt ez a tánc, a Kelet Tánca néven ismert, arabul: Raqs Sharqi, melyet később lefordítva tejedt el az Orientális Tánc kifejezés.
A hastánc az arab világban is, mind műfajilag, mind előadás-technikailag is folyamatos fejlődésen ment keresztül. A társadalmi konvenciók állandóan hatottak rá, és alakították a táncot is.
Ez a tánc a történeti fejlődés során mindig is tükrözte azokat a társadalmi kereteket, amelynek része volt. A táncosok, az időről időre megerősödő vallási tradíciók okán számos alkalommal kerültek előítéletek kereszttüzébe, sőt olykor a társadalom peremére is.
A kemény patriarchális vallási rendszer nehezen tolerálta a nőiességükre büszke öntörvényű táncosnők az elvárt iszlám női ideálnál jóval szabadabb életfelfogását.
Azonban a férfiak, bár ha társadalmilag a nyomásnak engedve el is ítélték a táncosnőket, ha egy raqsa sarqiajja táncában gyönyörködhettek, joggal érezték magukat a „Hetedik Mennyország” kapujában.
A muszlim tanítások szerint, ha valaki a Szent Harcban hal meg, melyet Allah hitének terjesztéséért vivnak, azt a vértanuk hajója átröpíti a pokol felett ívelő Al- Szirát hídján, s egyből az érzéki módon leírt Paradicsomba kerül. Itt az üdvözült hetven feketeszemű, örök szűz hurit és száz férfierőt kap, melyből harminc a földi üdvözült feleségének jár...
A táncosok mindig ezt a képzetet hívták elő a férfiakban, a pardicsomi gyönyörök ízelítőjeként.
Így maradhatott fenn évszázadokig a kelet varázslatos tánca...
Az arab hastánc
Az arab világban, és az arab nyelvben a mai napig a hastánc neve: Raqs Sharqi, Kelet Tánca
A hastáncosnő arab neve: raqsa sarkijja
Ez a megnevezés, különösen arab nyelven összetéveszthetetlenül a hastáncra vonatkozik, s nem tartoznak bele sem a távol-keleti sem az indiai táncok.
Raqs Sharqi, mint műfaj
Mára az általános arab megnevezésből egy markáns, az orientális táncon belüli stílusirányzat is kibontakozott.
Ma a raqs sharki nemcsak általánosan az orientális táncot jelenti, hanem annak egy meghatározott stílusirányzatát is.
Ez a cabaret látványos elemeivel színesített arab hastánc, amely külön műfajként élesen elhatárolható az arab folklór táncoktól, és az európai stílusoktól egyaránt.
A raqs sharki táncosra jellemzőek a színes, a nehéz gyöngyökkel díszített, vagy visszafogottan elegáns, de bravúros szabású ruhaköltemények, amelyeket mi általánosan hastánc kosztümökként ismerünk.
Meghatározott zenei repertoár, és mozgásvilág tartozik a stílushoz. Zenéire jellemző a nagy létszámú zenekar, az összetéveszthetetlen hangszerelés, és a számok meghatározott osztása: bevezetés- tiszta tánc (balady alap)-variációk (dob, balady, saidi,khaligh) -finálé.
Az orientális táncon belüli további stílusoknak mind szintén sajátos dallam és mozdulat világuk van, meghatározott, a stílusra jellemző kosztümökkel.
Napjainkban, az arab országokban a raqs sharqi a kedvelt szórakoztató műfaj.
Jelenleg ezen a táncműfajon belül is markáns stílusok jelennek meg.
Az egyiptomi stílus
A klasszikus- autentikus vonulat, mely az 20. század közepétől a kairói sztárok csillogó világában született, és a Casino Opera egykori csillagainál, majd később Suhair Zeki, és Nagwa Fuad stílusában kristályosodott ki, és vált mára klasszikussá.
A stílusra legjellemzőbb vonások, az érzelmi telítettség, a zenék emocionális interpretálása, és az improvizáció. Erős hangsúlyt fektetnek az arab zenék tartalmának megjelenítésére, és a tánc kifejező erejére.
Kisebb jelentőséget tulajdonítanak a koreográfiára, és színpadi kellékek túlzott használatára.
Ez a stílus vitathatatlanul Egyiptomban a legnépszerűbb.
Legendás táncosai: Samia Gamal, Tahia Carioca, Suhair Zaki, Nagua Fuad, Mona Said, Fifi Abdu
Legnépszerűbb sztarjai ma: Dina, Lucy, Kamelia, Suraja
A libanoni stílus
Az arab hastánc modernebb változata. Ez a stílus később bontakozott ki, mint az egyiptomi, s az utóbbi erőteljes hatása mai napig érezhető a libanoni táncosokon is.
A különbségek a színpadi interpretációban és előadásmódban jelennek meg.
Itt nagy jelentőséget kapnak a tánc „show” elemei, a lenyűgöző látvány, a kellékek változatos és színes kavalkádja.
Ez a stílus számos esetben már-már a revü-műsorok látványelemeit idézi, professzionális „raqs sarqi” technikával kombinálva.
Libanonban, és az Arab Öbölben kedvelt táncstílus.
Legnépszerűbb sztárjai: Amani, Szamara
Természetesen karakteresen, és mereven nem határolható el egymástól a két stílus, hiszen a legnagyobb libanoni sztárok is egyiptomi filmeken „nőttek fel”, s ott a klasszikus stílus sztárjait láthatták. Másrészt Egyiptom is változik, hiszen a legújabb divat szerint ott is mind népszerűbbek lesznek a látványos kellékek, és impozáns színpadi beállítások.
Folklór
A libanoni és az egyiptomi az arab raqs sharkinak markáns stílusai.
Ezen kívül az mindkét stílusban, illetve az adott térségben kibontakozva számos folklór tánc műfajt találunk, melyek tovább élnek, és hatnak az orientális tánc fejlődésére.
A Baladi, Saidi, Kahllighi- stílusok, bár mind az arab folklór részei, megjelenhetnek (főleg elemikben)a raqs sharqi repertoárban is. De teljesen önnáló műfajként is élnek.
Melaya (szkandarani) vagy dabke teljesen sajátos stílust jelent.
A saidinak ismert férfi és női változata is, hasonlóan a nubiai táncokhoz.
Fő jellegzetességek:
Baladi-
általános egyiptomi folklór- sok vonatkozásban a raqs sharqi gyökere- játékos, kacérritmikája: baladi: 4/4 DD - takatak - D- takatak
Saidi- felső-egyiptomi folklór tánc, eszköze: bot
ritmikája: saidi: D - tak- DD- tak
Khaliigi- az arab öböl jellegzetes folklór tánca, repertoárban különös hangsúly van haj mozdulatokon: hajtánc
ritmikája: khallighi: D- tak- D - Z
Szkandarani- tipikus alxandriai folklór, eszköz: melaya, hatalmas nehéz fekete kendő, melynek feladatául a takarást szánták, de az alexandtriai lányok ezt kijátsszák és pontosan az ellentétes hatást érik el vele ... Férfi tánc-párja a bambouteia: matróztánc, eszköze: kanalak
ritmikája: baladi
Nubiain- Egyiptom legdélebbi részét, és Szudán északi részét neveztik ősidők óta Núbiának. Ez a tánc sok fekete- afrikai elemet kever arab ritmusokkal.
Tanura- arab szó, szoknyát jelent. Azonban kifejezetten férfi tánc, semmilyen vonatkozásban nem kapcsolható, a női táncokhoz. Gyökere a szúfizmus, dervistánc. A Tanura táncos, mindig férfi, minimum fél órát forog, megállás nélkül, közben a tanúra (szoknya) örvénylő forgatagban bontakozik ki az alakja körül.
Dabke- karakteresen libanoni folklór tánc, mely semmiben sem hasonlít a raqs sharqihoz, főleg férfiak táncolják
A török hastánc
Törökországot magyar vonatkozása miatt is sokszor emlegetjük, ha a hastánc szóba kerül.
Egy magyar lány számára talán ez ugrik be elsőként a „mesés kelet” táncáról. Egy réges-régi kor fülledt romantikája…
Némi valóságtartalma persze a török kapcsolatnak is van, hiszen a „Török Évszázadban” (16. sz.) a háremekben, és szerájokban jelen volt a tánc, főként a meghódított területekről származó rabnők által, akik eredetileg Egyiptomból és az arab világból érkeztek.
Magyarország a rabszolgák a vonatkozásban kiemelt terület, mert mint a Törtök Birodalom határvidéke álladó háborús és zsákmányszerző övezetnek számított. A török krónikások leírták, hogy Buda ostromakor tucatszám hurcolták el a fogságba ejtett fiatal nőket török háremekbe.